Forrás: HVG, 2006. augusztus 2.

Sok mindenért sajnálom a székelyeket, de legjobban talán a - mostanában egyre több politikai rendezvényen is elhangzó - "székely himnuszért". Ennél biztosan jobbat érdemeltek.

Mindenekelőtt: nehéz elképzelni magyartalanabb dallamot. Mindaz (ritmus, dallamvezetés), amit Kodály, Bárdos és mások annak idején úgy tanítottak, hogy ellenkezik a magyar zenei hagyománnyal, mint egy állatorvosi lóban, mind együtt megtalálható benne. S nehéz elképzelni csúnyább dallamot. Ez az, amire azt mondják: tömény giccs.

És a szöveg? Szerinte népünket nem Isten, hanem a Végzet vezeti, göröngyös úton, sötét éjjelen. A segítséget Csaba királytól várjuk, de nem világos, hogy a győzelmet ő itt fogja-e megadni, vagy vezetésével emigrálunk a Tejútra. A göröngyös út végül nem a csillagos égben elnyert győzelemhez vezet, hanem a tengerbe, olyan tengerbe, mely a népek harcától zajlik (a tenger, amint zajlik?). Ott a székelység egy különös sziklává válik: míg a szikla a Bibliában, a költészetben a szilárdság, biztonság jelképe ("én erre a kősziklára építem Egyházamat"), addig ennek a tengerben álló sziklának az a tulajdonsága, hogy porlik.

Ez a porló szikla a maroknyi székely. (De ha csak maroknyi, akkor nem volt-e törvényszerű Trianon és Erdély elvétele?) Nem elég baj a porlás, még amellett fejünket (a szikla-főt?) is újból és újból elborítja a zajló tengeren. Ilyen nagy bajban mégiscsak előkerül a végzet és Csaba királyfi helyébe Isten, aki nem hagyja elveszni Erdélyt.

A székelyeknek sohasem volt külön himnuszuk. Ez a "himnusz" sem Erdélyben keletkezett, hanem Budapesten. Az 1920-as években kezdtek szervezni a Zugligetben "tavaszi nagyáldozatokat", a Hadúr tiszteletére gyújtott tüzekkel, lófőkkel, pohárnokokkal, rabonbánokkal, címerrel (kék mezőben véres kard, amelynek bagoly a markolata; jobb válla felett hold, a bal fölött nap), és sok egyéb kellékkel. A hozzá kapcsolódó mítoszok a hun ideológiára épültek.

A "székely himnusz" egy viszonylag kicsiny, sajátos gondolkodású csoport tulajdona maradt a közelmúltig. Magyarországon ellene hatott nemcsak a politikai tilalom, hanem a többé-kevésbé mégis érvényesülő értékigény is. Erdélyben az elnyomatás évei sajátos érzelmi töltést adtak a tiltott gyümölcs élvezetének. De az erdélyi értelmiség körében megszólaltak a kritikai hangok is. Azoké, akik nem akarták azonosítani vele sem magyarságukat, sem erdélyiségüket. Egyesek más székely himnuszt ajánlottak: népdalokra vagy Bartók Este a székelyeknél dallamára írt-keresett versezeteket. Itthon a falurombolás elleni tüntetésekben hozták elő azok, akik fiatalkorukból emlékeztek rá. Bizonyos, hogy sokak számára őszinte érzés kifejezése volt, akár a nemzeti érzésé, akár az Erdély melletti kiállásé. Rosszabb, amikor cinikus politikai manipulációk eszközévé vált. Igazi végiggondolás persze nem állt mögötte. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy ez a lényegében pogány mentalitású szöveg egyes templomokba is behatolt.

De ha az erdélyi magyarsággal való összetartozás kifejezésének tekintjük, felvethető: hol a felvidéki himnusz? Hol a vajdasági vagy a kárpátaljai himnusz - vagy éppen a burgenlandi? Nem lenne jobb egy olyan himnusz, mely minden magyaré? De hiszen van ilyen, úgy kezdődik, hogy "Isten, áldd meg a magyart"!

Szerző: dr. orter  2011.07.27. 13:18 2 komment

Címkék: közélet kultúra hvg dobszay lászló

A bejegyzés trackback címe:

http://szoveggyujtemeny.blog.hu/api/trackback/id/tr33104230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szaracén 2012.05.03. 08:58:56

Pár éve a dal jogörökösei, Csanády András és Csanády Katalin kiadtak egy közleményt, melyben ragaszkodnak a szöveg eredeti verziójához. Lássuk, milyen volt az eredeti, és milyen a folklórizálódott szöveg:

Eredeti:
Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen,
Segítsd még egyszer győzelemre néped,
Csaba király a csillagösvényen.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcától zajló tengeren,
Fejünk az ár ezerszer elborítja,
Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt Istenem!

Ma énekelt:
Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen,
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillagösvényen.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén,
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!

A ma énekelt változatban szereplő módosítások egy része prozódiai. A „népek harcától zajló tengeren” egyszerűen értelmetlen, szemben a „népek harcának zajló tengerén” változattal, bár ez utóbbival odalesz az utolsó keresztrím. Az „ezerszer”-nél a második szótagra esne a hangsúly, ez a nép ajkán jogosan vált „jaj, százszor”-ra. Az „Erdélyt, Erdélyt” szóismétlés helyett drámaibb az „elveszni Erdélyt” változat.

Ami a Csaba király/királyfi eltérést illeti, a székely eredetmítoszban mindkét változat előfordul. A legenda szerint Csaba Attila (vagy Atilla) hun király görög feleségétől született fia, aki letelepítette a székelységet Erdélyben. A történészek vitatkoznak azon, hogy létező személyről van-e szó. Minden esetre a „királyfi” változat népmeseibb, a nép lelkéhez közelebb álló.

Erdélyi körökben vitatják ezt a Székely himnuszt: sokak szerint az „igazi” Székely himnusz a Bartók Béla Este a székelyeknél rubáto dallamára énekelt „Ó én édes jó Istenem, oltalmazóm, segedelmem” kezdetű dal.

Kétségtelen tény, hogy a Székely himnusz reneszánszának fő oka a hosszú tiltás, a trianoni trauma szőnyeg alá söprése. Az is tény viszont, hogy szemben a Himnusz vagy a Szózat veretes, magas irodalmi nívót hordozó szövegével, a Csanády-féle szöveg meg az elterjedt szövegváltozat is elég dagályos, prozódiailag ezer sebből vérző. De hát évtizedekig énekeltették velünk a szovjet himnusz és az Internacionálé borzalmas magyar változatát is.

Bubala 2013.01.01. 22:11:55

A Székely Himnusz a székelyeké, Magyarország himnusza a magyaroké, mindenki tekintes a sajátját hivatalosnak és énekeljék egymás tiszteletére, de NE cserébe a sajátjukért. Aki nem ért egyet ezzel, az nyugodtan énekelje el Észak-Korea, vagy Peru himnuszát, kezét szívére szoritva, amikor a magyar zászlót húzzák fel a győztesnek egy nemzetközi sport eseményen és lássuk milyen népszerű lesz ezzel, a többi büszke magyar ember közt. Mindenki tisztelje nemzetének himnuszát és az összes többi nemzetét is.